Életem huszadik nyarának forgatókönyve így, utólag (illetve félig-meddig még benne).
( paramparamm, vigyázat: linktúltengés )

Túlzottan tele van a tököm ahhoz, hogy ehhez most bármit is hozzáfűzzek. Inkább készülök a szám szerint 15. vizsgámra ebben a vizsgaidőszakban.
És ezen kívül még van kettő vagy három, attól függ, ki tudok-e sírni egy UV-t abból a tárgyból, amin nem jelentem meg.
Nem mintha lenne hozzá anyagom.

Egyébként nem kell sajnálni, csak... hallgatok egy kis Kate Busht, megiszom az epres teám, aztán bizonyára minden sokkal-sokkal jobb lesz, de a mai akkor is egy rémálomszerű nap volt.
És még előttem az éjszaka...

Köszönöm, blog, hogy rinyálhatok, amikor egyébként jobb dolgom is lenne :(
(vahhh vaaahh VAHHHHHHHHH *inzertálj ide némi hajtépést és egy rekedt ordítást, meg a könyvtárak cenzúrázatlan szidalmazását*)
Egyébként az alternatív verziót sokkal jobban szeretem, de ez most jobban illik a világvége-hangulatomhoz.

(az imeem már nem hajlandó beágyazni a teljes számot, csak ha külön rákattintasz, wtf?!)

Megjegyzés:
"SZÓKRATÉSZ: És az csoda, hogy ha valaki az isteni szemlélődésből az emberi nyomorúságba csöppen, félszegen feszeng, és igen nevetségesnek tetszik, mert a szeme még vaksi, és mielőtt még kellően megszokhatná az itteni sötétet, máris kényszerítik, hogy a törvény házában vagy máshol vitázzék az igazságosság árnyairól vagy ama szobrokról, amelyeknek ezek az árnyai, és nyuzakodjék olyanokkal, akik magát az igazságosságot sose látták, és így tudakolja meg, hogy vajon ők hogy értik mindezt?
GLAUKÓN: Ez bizony nem csoda."

Megnyugtató tudni, hogy a filozófusokat már az ókorban is nevetséges lúzereknek tartották.

Élek, tök jól vagyok, csak szervezetlenül.
Épp a fotelben ülök, Pesten (na jó, igazából Budán), előttem Billy Idol szivárványszínben játszó fél mellbimbója. Sajnos nem az eredeti, csak a plakátváltozat.
Tele vagyok olvasatlan emailekkel. (Ó, a kocka bennem most sikít, non-kocka, felelősségteljes gondolkodású énem meg röhög rajta.) És olvasatlan barátlistával.
Holnap vizsgázom kínaiból, és most írom a szemináriumi dogát az origamiról, amit múlt csütörtökön kellett volna leadnom, de egy félreértés következtében feleakkorára írtam, mint kellett volna. Sajnos bizonyos kérdésekben igenis a méret a lényeg.

Legalább húsvét óta nem írtam, pedig lett volna mesélnivaló.
Szóval boldog hűsvétot, és hogy kölniszagú legyen a nyár is:



...avagy: where do the easter eggs come from? :)

Igazából a húsvétot lázasan fetrengve töltöttem otthon, és apukám is álmomban locsolt meg - úgy érzem, lúzerfaktorom egyre csak nő és nő :3

Jut eszembe, szolgálati közlemény:

I LOVE ORSI♥♥♥

XD (ne is kérdezzétek...)

Unalmas életem történései:
( Haikupályázat - avagy OMG, hova csöppentem má' megin'? )
És kifelé menet sor került egy sorsdöntő találkozásra...

A neve Frigyes.
Kezdetben kicsit gyámoltalan volt, most már egészen felbátorodott.
Vérbeli férfi.
- szótlan.
- metroszexuális - naponta kétszer zuhanyzik.
- ...ennek ellenére mégis tetves.
Ő az új ajándék szobanövényünk, akit a kijáratnál nyomtak a kezembe♥
Nem tudja valaki véletlenül, hogy lehetne végleg leirtani róla kis lakóit? :(

Aztán - már nem vagyok szemüveges. :)
Megműttettem a szemem - igazából már nagyon régóta szerettem volna. Elsősorban nem csak esztétikai okokból (bár azért sokkal jobban érzem magam így a bőrömben), hanem... ha az ember szemüveges, akkor az olyan, mint egy függőség, és rémes érzés, hogy ennyire függök egy tárgytól. Volt nap, hogy azért késtem suliból, mert fél óráig kerestem a szemüvegem - és a keresés ebben az esetben tapogatózást takar.
Szóval most ez a fő endorfinforrásom. :3 - Meg, khmm, egyéb dolgok, amiről most nem ejtenék szót. *vigyorog ezerrel és dúdolgat*

Na jó, megyek vissza tanulni, mert ma kivételesen szeretnék aludni. :(

Ui.: Utada Hikaru még mindig egy zenei géniusz.
Oké, ezúttal kicsit lebutított, agyonismételt dalszöveggel ("repetitivitás" rulz), de még így is vannak fantasztikus pillanatai.

Szóval az van, hogy megadtam magam, és felköltöztem fővárosunkba, ennek immáron három és fél hete.
Eddig nem volt net, és ez nem csupán a blog átmeneti halálát és szociális kapcsolataim elkorcsosulását eredményezte, hanem azt is, hogy többheti angst-adagomat kellett bepótolni. (Igen, most koreai HYD-re gondolok.) :/
Szóval most édeshármasban éldegélünk Mazsival és Pityuval, a kopogószellemmel, aki lerángatja a Billy Idol-posztereket, rózsaszín tükröket és polcokat, Bugyi-fényképeket és akasztókat a falakról. Köszönjük, Pityu, nélküled unalmas lenne az élet.
Légyszi, adjatok egy kis időt, és megpróbálok felzárkózni.

Addig is... ( MEME )

Egyébként nem vagyok a topon, nagyon nem.

Munka: két hét elég kemény melózás (gázvezetékek, ó, igen) következtében nem voltam suliban, és a sógornőmmel is sikerült összezördülnöm.
Suli: katasztrófa. A teljesítményem is. Oké, a dolgozatszázalékokban nem látszik annyira, de nem fog az agyam és ez zavar. Ráadásul asszem, le fogok betegedni, a holnapi órára sem megyek be, és ég a pofám.
Társadalmi élet: az NS mókás volt, de aztán hajnali háromkor összevesztem az alsószomszéd nénivel, aki kábé ittas linknek (és link alatt most speciel ribancot értek) nézett. Egyébként nem volt alapja. Tudniillik csak kicsit erősebben voltam sminkelve, és jókedvem volt. Tanulságosnak tanulságos - avagy negatív példák arra, mit hoz ki emberekből a klimax. (Bocs, néni)
Család: katasztrófa. És az a baj, hogy ez most senkinek sem a hibája. De akkor is fáj.
Szerelem: hahaha.
De végre megtaláltam a nekem való zenét Jenny Owen Youngs személyében.

Igazából erre a zenére még az előző háátobürékim alatt bukkantam.

"Love grows in me like a tumor,
parasites bent on devouring its host.
I'm developing my sense of humor,
till I can laugh at my heart between your teeth,
till I can laugh at my face beneath your feet.
Skillet on the stove is such a temptation,
maybe I'll be the lucky one that doesnt get burned.
What the fuck was I thinking?"

Köszönöm, én sem értem.
De azt hiszem, kezdek egy kicsit besokallni. Mindig ugyanaz történik, újra és újra, a történelem ismétli önmagát, én meg minden alkalommal belehalok kicsit, és hiába nézek fel az égre és kérdezem, hogy miért, mit csinálok rosszul, mi velem a baj.
Mi velem a baj, emberek? Nekem is kinőtt egy harmadik kar a hátamból, amit csak én nem látok? Légyszi, áruljátok el a nagy titkot, és én megpróbálok változtatni, komolyan.

Mondjuk tulajdonképpen már röhögni is tudok rajta.
Íme, szerelmi életem állandó forgatókönyve:
- végy egy srácot, akinek keresztnevének kezdőbetűje az ábécé elején található. (A, B, Cs és D is volt már. Ezentúl félni fogok a Cecilektől.)
- érd el, hogy elkezdjek vonzódni hozzá
- érd el, hogy elkezdjek reménykedni és még jobban vonzódni hozzá
És lőn, ennél a pontnál a másik fél megtalálja élete szerelmét, akivel minimum 3 évig tartó párkapcsolatba lép.
Mindig, mindig ugyanaz. Bár most tulajdonképpen történt előrelépés. Lehet, hogy az aktuális srácnak már azelőtt is volt barátnője, mielőtt vonzódni kezdtem volna hozzá! Haha! Lehet, hogy a következő már el is lesz jegyezve, mikor belezúgok. Jessz!

Nem tudom, hány szívösszetörést tudok még mosolyogva elviselni. Még a legutóbbit se hevertem ki teljesen. Mi velem a baj? Mi?! Oké, nem érzem magam Kim Basinger eltitkolt ikertestvérének, de... de nem zúghatna belém egyszer egy kedves, rendes srác, akit viszont tudok szeretni? (Lehetőleg egy Zsombor vagy egy Zsigmond. Vagy egy Zhuang.)
És lehetőleg még a nyugdíj előtt.

Bocs a nyígásért, de ez már megint megviselt egy kicsit.



... szívemből szóltál.

Disorder	Rating
Paranoid Disorder:	High
Schizoid Disorder:	Low
Schizotypal Disorder:	Moderate
Antisocial Disorder:	Low
Borderline Disorder:	Low
Histrionic Disorder:	Low
Narcissistic Disorder:	Moderate
Avoidant Disorder:	Very High
Dependent Disorder:	Moderate
Obsessive-Compulsive Disorder:	High
-- Personality Disorder Test - Take It! -- -- Personality Disorders --

Igen, köszönöm, tényleg kétségbe vagyok esve.

Tudom, tudom, mostanában NAGYON egysíkú vagyok - de tényleg egyre inkább belehabarodom ebbe az együttesbe. A múltkor a zenéjüknek a rendhagyóbb oldalát fogtam meg - ami nem annyira jellegzetesen hiphop sem az effektjeit, sem a témáját tekintve (vagy legalábbis szerintem, mert valójában távolról sem vagyok a téma szakértője, ez azért egyértelmű).

( További eltúlzott(?) fangirlködés és nyálcsorgatás az Epik highról )

*♥*
feel the difference


Ja, és majdnem elfelejtettem! ...egyenesen vero_ir journaléről :)

Comment in this post and I will...

1. Tell you why I friended you.
2. Associate you with something - fandom, a song, a colour, a photo, a word etc.
3. Tell you something I like about you.
4. Tell you a memory I have of you.
5. Ask something I've always wanted to know about you.
6. Tell you my favourite user pic of yours.
7. In return you must should post this in your LJ!

Na jó, ezt most muszáj, bocsi, de addig kell kiadni magamból, amíg tart az isteni szikra XD

LÉGYSZI, SZERETNÉK EGY STAR WARS/JE-CROSSOVERT

Párosítás: Tsubacca.

Tsubasa egy nap szokásos erdei sétájára indult, amikor valami szokatlanra lett figyelmes. A tisztás, ahol korábban egy kedves kis patak csörgedezett, eltűnt - helyén egy gőzölgő óriáskráter tátongott. Tsubasát már kiskora óta hajtotta a felfedezőszellem, mindig is szeretett új dolgokat kipróbálni, addig járatlan területeken barangolni - többek között ezért is vette fel Johnny a JE-be -, és most sem tudott ellenállni a kíváncsiságának. Óvatosan közelebb araszolt, és a látványtól földbe gyökerezett a lába.
A kráterben egy űrhajó körvonalai rajzolódtak ki. Viszonylag kis méretű, megviselt jármű volt, oldalán megcsillant a napfény. De nem ez nyűgözte le annyira Tsubasát... Volt ott még valami, amihez foghatót korábban még soha, de soha nem látott. Egy furcsa szerzet, óriási termettel - és telis-tele lenyűgöző, burjánzó, melegbarna szőrzettel. Igazi, igazi szőrrel!
Nem tudta eltitkolni az ámulatát.
És akkor a lény feltekintett. Okos, mélyen ülő csokibarna szempár nézett vissza Tsubasa valaha vágott szemeire, tekintetében megértés tükröződött.

Olyan volt, mint egy álom. Egy gyönyörű, földöntúli látomás.

Másnap Tackey kénytelen volt bejelenteni Johnnynak, hogy párját elvitték az ufók.

---

Légyszi, légyszi! Valaki!
Gondoljatok bele. Annyi lehetőség van benne.
Tackey/Han SZÓLÓ: Nincs szívem szétválasztani őket. Együtt éldegélnének négyesben, boldogan. Tackey pedig kezébe venné a jedi Johnny's juniorok képzését... XD
Emperor Palpatine/Johnny: a sötét oldal OTP-je.
Darth Vader/Nakamaru: A Két Beatboxer
Yoda/Aiba, aka. AIDA♥: a Bölcs és a Balga Géniusz. És Yoda ZÖLD! Mint Aiba színe az Arashiban! EGYMÁSNAK LETTEK TEREMTVEEEEE
Matsujun/C-3PO: Jun mindig is imádta az aranyfényű dolgokat...
Ohno/Halálcsillag: összeköti őket a fényfaktor. Ohno általában amúgy sem tudja, hol van.
Nino/Leia: Nino egyszerűen már nem igényel több slashelést.
Na jó... Esetleg Nino/George Lucas? Ha Clint Eastwood már megvolt X'D Nino betör Hollywoodba. (Fuj.)
Kanjani8/Buckalakók: tudom, perverz. De én vevő lennék rá
Ryo/HK-47:
"HK-47: Orgyilkos droid, túl nagy önbizalommal. Hasznos társ, ha fordítani kell, és humoros megjegyzéseket képes tenni." - asszem, ez nem igényel több magyarázatot :D :D :D
Shirota Yuu/Juhani (=Yuuhani :D):
Juhani: fiatal cathari jedi, erős akcentussal és csodás harci képességekkel. A játék egy pontján választhatunk, hogy megöljük Juhanit vagy életben hagyjuk. ZOMBISLAAASH :)
SMAP/Jolee Bindo:
Jolee Bindo: idős jedi, akinek hosszú magányossága nagy bölcsességet és kissé savanyú modort teremtett.


Felfigyeltetek már arra, hogy elég egy aprócska mellényúlás, és abból, hogy "Tsubasa valaha", "Tsubasa valaga" lesz? *zokog*

Hmm, természetesen a "a holnap folytatom" nem jött be, de most, egy héttel később, végre van időm mereszteni a hátsóm, majdnem egy csodás hétig. Ez a tény földöntúli örömmel tölt el, amúgy.
Hatodikos korom óta nem volt ilyen átlagom, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy kisebb szakon azért lényegesen könnyebb jó eredményeket elérni, de erről a világnak nem kell tudnia XD Most azért általában tanultam is, lehet, hogy csak vizsga előtti nap, de azért na. Amiből négyesem lett, azt meg megérdemeltem. De lehet, hogy elindultam a javulás útján!
Hehe.

:D

Köszönöm mindenkinek a fingörkrosszokat, ha valaki most megkérdezné, hogy "What's your hobby?", én is rávágnám, hogy "Yes. I'm happy.", mint Aiba.

Kezdek megint rátalálni a belső harmóniámra, már csak sugároznom kellene az elmélyült elmélkedést, és én is lehetnék Buddha-szobor.
Apropó, nézzétek: szivárvááááány! :)


"- Amida-Buddhának hány megjelenési formája van?
- ???
- Hát... naaaaaagyon-naaaaaaagyon sok."

Egy élmény volt. És kaptam csokit is. :P
Igazából aznap még nem tudtam annyira élvezni, mert nyolctól négyig bent szenvedtem úgy, hogy aznap éjjel nem igazán aludtam. De vége, és ez a lényeg. Lallalaaaa.
Péntek reggel felmentem Pestre indexet leadni, aztán rohantam haza, mert időpontom volt a fodrásznál, ráadásul egy új helyen. Belépek, megkérdezik, mit szeretnék - mondom, időpontom van fél háromra. Senki nem tud rólam semmit. Aztán az egyik nő megnézi a noteszét, és elkerekedő szemekkel konstatálja, hogy kolléganője önkényesen beírt engem. Az arckifejezését látva elkezdtem félni. Mondjuk alaptalan volt, kicsit habcsókfejem lett, de nekem tetszik :) Szerintem nem igazán sikerült a szívébe lopni magam... Vágás közben véletlenül belevágott az ollóval a kezébe, és elég csúnyán ömlött a vér.
Miért vagyok ilyen hatással az emberekre? :(
Mindegy, vadiúj, formázott hajjal visszaindultam Pestre szalagavató-afterezni, sörözni meg gyerekmenüt venni a Subwayben, amihez járt Kis Vuk-ajándékcsomag :D
*menőnek érzi magát*
*pláne, hogy utána véresen komoly Fekete Péter-játszmákat folytatott a Mekiben az ajándék kártyákkal*
*...melyek során csúnyán meg lett verve. :(*
I ♥ BMX :)

Aztán szombat este megnéztük Nórával a Hana Yori Dango Finalt, és sírtunk... Na nem úgy.

Spoiler (nem mintha friends listen sokat érne a fekete betűszín): Oguri Shun szobalányruhában megkapó jelenség. Véres tógában vitathatatlanul mókás. De aranyló püspökruhában... OMFG KISÍRTAM A KÉT SZEMEM

A fennmaradó napokban aludtam (sokat, melynek jutalmaként megint Colin Firthszel álmodtam), felvettem az óráimat (katasztrófa, az ELTE-ssel még futnom kell pár kört, a károlissal csak egyet), megkíséreltem felzárkózni a levelezésemhez (nem sikerült), és komoly energiákat fektettem abba, hogy megpróbáljam nem szeretni Koreát - utóbbi csúfos, nagyon csúfos kudarccal végződött.

Szóval:
( Koreai Hana Yori Dango/Meteor Garden/Boys Before (/Over) Flowers; 1. epizód, második felvonás )

És most elmegyek lefeküdni, de előtte még elolvasom a "Segítség, depressziós a hörcsögöm!" tárgyú levelet, ami úgy hajnali négy tájékán érkezett. Szomjazom a tudást.

Na jó, ma NAGYON nem bírok magammal. :D :D :D
Hétfőn volt két vizsgám is, az egyik kínai töri, amitől a legjobban paráztam (és parázok).
Túlvagyok rajta, és el sem tudom mondani, ez mennyire, de mennyire jó érzés.
Meg amúgy is, vizsga végén kinézek az ablakon, és mit látok? Süt a nap <3
Erőt vett rajtam a tavaszi frász :P
Remélem, kitart csütörtökig, akkor lesz az utolsó vizsgám (meg lehet, hogy majd még egy javító a kínaiból, ha... hagyjuk.)
Mindegy, elsősorban a művtörire kell koncentrálnom, hiszen valóra válik egy álmom... Végre ott fog ülni előttem valaki, akit őszintén érdekel, hogy mit tudok a japán köcsögökről. Vinni akarom a Matsujun-uchiwám! XD ...meg egy Johnny's-évkönyvet. *szerelmetes tekintet*

Egyébként az állapotom súlyos.
Egyik nap óriási hibát követtem el: belenéztem a koreai Hana Yori Dangóba. Asszem, az azért magáért beszél, hogy aznap hajnali négykor hajtottam álomra a fejem, mert nem tudtam nyugodni addig, amíg végig nem néztem a lefordított részeket.
És mi a szituáció gázos oldala?
Hogy egész hétvégén az tartotta bennem a lelket, hogy ha túlleszek a kínain, megnézem az ötödik részt. Az ázsiai tévé rosszabb, mint a heroin.


Szóval... nézzük az új fétisemet.

A Hana Yori Dango talán a kedvenc japán doramám, nem is tudom... valahogy hangulata van. A zene, a színészek, a dialógusok ("But the flavor of my love was made by you. It's the flavor of a crappy cookie." :'( ♥♥♥) - valahogy minden összejött, és egy egységes, bájos hangulatot teremtett.

Ezen felbuzdulva elkezdtem nézni (méghozzá Bugyin, tavaly, január elsején, egy emlékezetes este másnapján XD) a Meteor Gardent, a tajvani változatot. Hmm, végig ugyan nem tudtam nézni, de... lenyűgözött a tény, hogy Jerry Yan fejpántjának kiválasztásában nem csak aznapi ruhájának színe, de az anyaga is közrejátszik. Mocsárszínű szatén rulz.
Jó, azért volt benne pár emlékezetes jelenet... Nem a limonádésított változat volt, itt biza' Daoming Si megragadja a leányzót, és és keményen felkeni a falra, úgy, ahogy az animében is, csak aztán... visszavonul angstolni. XD
Ja, meg megmondja a frankót: "ecs vájsz ecs necst". Mai feladványunk: ki tudja ezen sort dekódolni? A helyes megfejtők kapnak tőlem egy linket, ahol meghallgathatják ezen kultikus mondatot Jerry szájából és egyúttal megcsodálhatják esztétikus fejpántját is.
Igazából nem lett volna rossz, Jerry emlékeim szerint jól játszott, csak az egészet túl akarták dramatizálni, és így kicsit csorbult az igazi karakter.
Aztán megnéztem az animét is, hát... hmmm :D Érdekes. Mondjuk lekötött, annyi tény. Voltak benne... megrázó jelenetek, és a végén nagyon, de nagyon kiborultam, az utolsó két epizódot szívem szerint kitörölném, annyira gagyi volt.

Lényeg a lényeg, asszem, ez az a sztori, amiben már elég jártasnak számítok - és még így is el lettem bűvölve...

Korea:Nia - 3:0

Ésésés féljetek, mert vannak... SCREENSHOTJAIM XD Sok. Nagyon sok.

( Szóval Boys Before Flowers, koreai verzió, első epizód fele, Nia-féle értékelés. )
Ez csak a teaser volt, holnap jönnek az igazán megrázó képek. Ha túlélem a művtörit.
Gondoljatok rám tíztől... meg nyolckor, hogy nehogy kiderüljön, hogy a tanár tényleg elírta a jegyem Neptunon. *para-para-para*

Néha szinte hallom, ahogy Ázsia dörzsöli a tenyerét és röhög... rajtam.


Amióta én belecsöppentem ebbe a világba, az élet számomra a feje tetejére állt.

Mondjuk ki ne tanulna meg befogadóbbnak lenni, amikor egy olyan banda a kedvenc együttese, amelyik passziójának és szent küldetésének tekinti, hogy a nyilvános megszégyenülés minden lehetséges formáját kitapasztalja?


...és erőfeszítéseik nem hiábavalóak, ha szabad megjegyeznem.


Ha stresszesnek érzem magam, vagy szorongok, megnézem ezt. Jobb mint a Saridon.
Amióta megismerkedtem az ázsiai poppal, ugrásszerűen megnőtt az ingerküszöböm. Más kiakad azon, hogy Rob Pattinson szerepelt egy melegmagazinban, én - az Arashival a hátam mögött - már csak legyintek.
És mindig, amikor azt hiszem, már nem lephet meg semmi, jön valaki, és...
( ez történik. )

Kedves ismerőseim!
Remélem, megelégedéssel tölt el benneteket a hír, hogy szorgos munkátok nem volt hiábavaló.
Ma megint sikerült lebénítani az elmém addig a szintig, hogy képtelen vagyok bármiféle tevékenységre némi nyáladzáson és tompa, elhaló hörgésen kívül.
Nem szeretném kisebbíteni senki szerepét ebben, egyesített erőitek gyümölcse ez. Calu elmés észrevétele, miszerint a Twilight gyakorlatilag annak krónikája, hogy a világ legidősebb szüze (név szerint: Edward) hogyan szabadult meg ártatlanságától, ezáltal az egész műalkotás egyfajta burkolt Amerikai Pite, csak a kezdet volt. Aztán jött EZ, majd Réka, aki mintha megérezte volna, hogy szólítja a kötelesség, megkoronázta a művet azzal az információval, hogy a cowboyos melegfilmnek van korcsolyaváltozata.
Köszönöm.

Még valaki? Valami random, meglepetésszerű közléssel, ami padlóra küld? Mondjuk már ott vagyok, úgyhogy fogalmazzunk inkább úgy: az alagsorba.



Tudjátok, néha komolyan félek, hogy a bensőmben szunnyadó szivárványok életre kelnek, felmásznak az agyamig, kimarják, aztán rózsaszín, csillámos füst formájában előtörnek a fülemből, megmártóznak némi flitterben, majd énekelni és táncolni kezdenek, és alapítanak egy fiúbandát.
Lehetne a nevük mondjuk Rainboys.

Szerk.:
Réka üzenete (1:06):
akarsz tehénfejős játékkal játszani?

Köszönöm, hogy vagytok. <3